A napokban döbbentem rá arra, hogy 2013-ban a kormány gyakorlatilag úgy adott egy fél 13. havi nyugdíjat a nyugdíjas szavazóinak, hogy azt egyrészről észre sem vettük, másrészt viszont tartósan be fog épülni a nyugdíjkiadások összegébe, és terheli majd az államháztartást a következő években. Mire gondolok konkrétan?
2013. január elsejétől ugyanis 5,2%-kal emelkedett a nyugdíjak összege, amit a 2012 közepén 2013-ra tervezett infláció alapján állapítottak meg. Időközben viszont tudjuk, hogy a 2013-as infláció éves szinten valószínűleg sokkal inkább 1,8% környékén fog mozogni. A valós emelés és az elméletileg indokolt emelés különbségét - azaz 5,2%-1,8%=3,4%-ot úgy adta az állam oda a nyugdíjasoknak, hogy az a fogyasztói árak növekedése alapján nem volt indokolt, tehát ezt egyfajta "ajándékba" kapták az államtól. A jövő évi nyugdíjemelés alapja viszont már ez a megemelt összeg lesz, tehát az "ajándék" tartósan benne marad a rendszerben.
A 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése a nyugdíjkiadások 8,3%-os növelését jelentette volna. A megtörtént 3,4% növelés ennek 41%-a, tehát csaknem a fele, ezért írtam azt a címben, hogy egy fél 13. havi nyugdíjat kaptak a nyugdíjasaink ajándékba.
A kormány nyilván azt válaszolná erre, hogy 2012 nyarán nem tudhatták, hogy ennyire alacsony lesz az infláció. Azonban az infláció alacsony voltát csak és kizárólag egyetlen dolog magyarázza: a rezsicsökkentés. Márpedig nehezen hihető, hogy 2012 nyarán még nem főttek a tervek a boszorkánykonyhákban ez ügyben. Ha pedig valóban gazdaságpolitikai improvizáció volt az egész rezsicsökkebtls 2013 elején, az talán még szomorúbb, mert az gazdaságpolitikai dilettantizmus és a tervezés hiányának tiszta jele lenne.
És hogy mennyi pénzről beszélünk nagyságrendileg? 2012-ben a nyugdíjkiadások összege 3350 milliárd Forint volt. Ennek 3,4%-a pontosan 114 milliárd Ft, ami nagyságrendileg annyi, mint a felsőoktatás teljes támogatása volt a központi költségvetésből 2013-ban: 124 milliárd Ft...
