Liberális konzervatív

A napokban döbbentem rá arra, hogy 2013-ban a kormány gyakorlatilag úgy adott egy fél 13. havi nyugdíjat a nyugdíjas szavazóinak, hogy azt egyrészről észre sem vettük, másrészt viszont tartósan be fog épülni a nyugdíjkiadások összegébe, és terheli majd az államháztartást a következő években. Mire gondolok konkrétan?

2013. január elsejétől ugyanis 5,2%-kal emelkedett a nyugdíjak összege, amit a 2012 közepén 2013-ra tervezett infláció alapján állapítottak meg. Időközben viszont tudjuk, hogy a 2013-as infláció éves szinten valószínűleg sokkal inkább 1,8% környékén fog mozogni. A valós emelés és az elméletileg indokolt emelés különbségét - azaz 5,2%-1,8%=3,4%-ot úgy adta az állam oda a nyugdíjasoknak, hogy az a fogyasztói árak növekedése alapján nem volt indokolt, tehát ezt egyfajta "ajándékba" kapták az államtól. A jövő évi nyugdíjemelés alapja viszont már ez a megemelt összeg lesz, tehát az "ajándék" tartósan benne marad a rendszerben.

A 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése a nyugdíjkiadások 8,3%-os növelését jelentette volna. A megtörtént 3,4% növelés ennek 41%-a, tehát csaknem a fele, ezért írtam azt a címben, hogy egy fél 13. havi nyugdíjat kaptak a nyugdíjasaink ajándékba.

A kormány nyilván azt válaszolná erre, hogy 2012 nyarán nem tudhatták, hogy ennyire alacsony lesz az infláció. Azonban az infláció alacsony voltát csak és kizárólag egyetlen dolog magyarázza: a rezsicsökkentés. Márpedig nehezen hihető, hogy 2012 nyarán még nem főttek a tervek a boszorkánykonyhákban ez ügyben. Ha pedig valóban gazdaságpolitikai improvizáció volt az egész rezsicsökkebtls 2013 elején, az talán még szomorúbb, mert az gazdaságpolitikai dilettantizmus és a tervezés hiányának tiszta jele lenne.

És hogy mennyi pénzről beszélünk nagyságrendileg? 2012-ben a nyugdíjkiadások összege 3350 milliárd Forint volt. Ennek 3,4%-a pontosan 114 milliárd Ft, ami nagyságrendileg annyi, mint a felsőoktatás teljes támogatása volt a központi költségvetésből 2013-ban: 124 milliárd Ft...

Először visszamenőleges hatállyal megadóztatták a szocialista funcionáriusokat, és én nem szóltam, mert soha nem szavaztam a szocialistákra;

Aztán államosították a magánnyugdíjpénztárakat, és én nem szóltam, mert nem hiszek benne, hogy valaha is fogok még nyugdíjat kapni;

Megszüntették a patikaliberalizációt, és én nem szóltam, mert soha nem vettem még gyógyszert benzinkútnál;

Agyonadóztatták a bankokat, és én nem szóltam, mert úgy érzem, hogy egyébként is sok pénzt kerestek rajtam a bankok a hiteleikkel;

Kivetették a tranzakciós adót, és én nem szóltam, mert amúgy is Szlovákiában tartom már a pénzem nagyobbik részét;

Megadóztatták a Tesco-t és nem engedték, hogy újra áruházakat építsen, és én nem szóltam, mert amúgy is a piacon szeretek vásárolni;

Állami tulajdonba vették az iskolákat, és én nem szóltam, mert a gyerekeim egyházi iskolába járnak;

Állami kézbe vették az étkezési és üdülési utalványok kibocsátását, és én nem szóltam, mert egyébként sem kapok ilyeneket a cégemtől;

Bevezették a legmagasabb Áfát Európában, és én nem szóltam, mert értékes dolgokat már évek óta mindig külföldön vásárolok;

Hagyták tönkremenni a Malévet, és én nem szóltam, mert már régóta mindig fapadossal szeretek repülni;

Központosították a kórházak kezelését, és én nem szóltam, mert hálapénzt ettől még ugyanúgy kell fizetni;

Különadókat vetettek ki a távközlési cégekre, és én nem szóltam, mert egyébként is Skype-on beszélek és Whatsapp-on küldök sms-t;

Államosították a mobilfizetési megoldásokat, és én nem szóltam, mert nem is tudom, mi az;

Betiltották a játékgépeket, és én nem szóltam, mert soha nem szórtam el a pénzem szerencsejátékra;

Államosították a földgázkereskedelmet, és én nem szóltam, mert távfűtéses lakásban élek;

Megvették az olajcég nagyobbik részét az adófizetők pénzéből, és én nem szóltam, mert szerintem a benzin ára úgyis az araboktól és az amerikaiktól függ;

Államosították a teherautógyárat, és én nem szóltam, mert soha nem voltam teherautóm és nem vagyok érdekelt a fuvarozásban sem;

Egy nemzedékre kiosztották az állami földeket a náboboknak, és én nem szóltam, mert nem értek a mezőgazdasághoz;

Monopolizálták az időjáráselőrejelzést, és én nem szóltam, mert úgy gondolom, hogy a műholdak sosem voltak a magyarok tulajdonában;

Államosították a tankönyvterjesztést, és én nem szóltam, mert nincsenek még iskoláskorú gyermekeim;

Odaadták a haverjaiknak a trafikokat, és én nem szóltam, mert egyébként sem dohányzom;

Központosították a takarékszövetkezeteket, és én nem szóltam, mert bankban tartom a pénzem;

Az önköltségi szint alá csökkentették a rezsiköltségeket, és én nem szóltam, mert gyerekkoromban láttam utoljára áramszünetet.

Aztán egy napon a saját cégem nevét olvastam egy törvény szövegében,

és már hiába szóltam volna, mert senki nem maradt a gazdaságban, hogy kiálljon mellettem.

Mi is a célom ezzel a bloggal? Elsősorban a magyar politika, gazdaság és közélet eseményeire szeretnék reflektálni liberális konzervatívként.

Liberális konvervativizmus alatt azt a politikai felfogást értem, ami a gazdaságban az állam szerepének korlátozását és a szabad piac kiteljesítését kívánja (ennyiben liberális), míg társadalompolitikailag a létező közösségek (család, egyházak, nemzet) megőrzését célozza és a radikális változtatások ellen van (ennyiben pedig konzervatív).

Úgy gondolom, hogy a liberális konzervatív nézőpont jelenleg nincsen képviselve a magyar politikában - ez a blog talán valamelyest orvosolhatja azt hiányt, amit e tekintetben jelenleg a közéletben látok.